Amy Tan: A Mennyei Örömök Klubja - Regényelemzés

Amy Tan

„A Kelet az, ahol a dolgok elkezdődnek – mondta egyszer anyám –, az égtáj, ahol a nap kél, és ahol a szél támad.”

 

Anyák és lányaik, a régi és az új, kelet és nyugat, Kína és Amerika – a generációs és kulturális szakadékot áthidaló örök lényeg regénye A Mennyei Örömök Klubja.

A regény szereplőihez hasonlóan, a szerző, Amy Tan maga is Kínából az Egyesült Államokba vándorolt szülők gyermeke, és a mű hőseihez hasonlóan San Franciscóban nőtt fel. Apja és bátyja halála után édesanyja Amyvel és öccsével Európába költözött. Később nyelvfejlődési specialistaként, majd szabadúszó szerkesztőként dolgozott üzleti területen. Ezutóbbi mellett kezdett írni, mintegy a stressz levezetésére.

Első írása 1986-ban jelent meg, majd nem sokkal később – első kínai útjáról hazatérve – három ajánlatot is kapott egy novelláskötet összeállítására. Végül az eredeti koncepció változásával született meg A Mennyei Örömök Klubja (The Joy Luck Club, 1989), első regénye. Ezt követte többi regénye: a Tűzisten asszonya (The Kitchen God’s Wife, 1991), A száz titkos érzék (The Hundred Secret Senses, 1995), A gyógyító lánya (The Bonesetter’s Daughter, 2001), Saving Fish From Drowning (2005), The Valley of Amazement (2013) és memoárja: Where the Past Begins: A Writer’s Memoir (2017). Emellett gyerekkönyveket is írt, és számos lapban jelentek meg cikkei.

A legismertebb regényéből, A Mennyei Örömök Klubjából készült 1993-as film rendezésében és a forgatókönyv írásában is részt vett.

A szerző szüleivel és két testvérével

 

A Mennyei Örömök Klubja számos ponton önéletrajzi ihletésű. A bevándorló szülők és a san franciscói gyerekkor mellett a konfliktusokkal teli anya-lánya kapcsolat szolgált a könyv alapjául.

 

„Elmondom, hogyan szerettem meg az anyámat. És láttam meg benne a valódi természetemet. Ami a bőröm alatt volt. A csontjaimba rejtve.”

 

Anyák és lányaik

Az anyák generációja képviseli Kínát, a többezer éves múltú, nagy civilizációt, a családi kötelékeket, a gyökereket, ugyanakkor a feudális társadalmat is, ahol a nők gyakran nem találják a saját helyüket.

 

Anyák és lányaik a regényből készült filmben

Suyuan és Jing-mei

Suyuan alakja kiemelkedik a négy anya közül, hiszen az ő nevéhez fűződik a Mennyei Örömök Klubjának alapítása is. Ez a klub finom ételeknél és éjszakába nyúló madzsongozásnál jóval többet jelent: a japánok ostromolta, bombarobbanásoktól visszhangzó Guilinban a szebb jövő halovány reménysugara, a békés Amerikában pedig a Kínából bevándorolt családok sorsközösségének és az összetartozásnak a jelképe.

Talán Suyuan élettörténete a legmegrázóbb, részben felfedezhető benne a szerző saját édesanyjának története. Suyuan első férje egy Kuomintang tiszt, akivel a japánok előrenyomulása elől menekülve Kína egyre beljebbi területeire vonulnak. A Guilinban tartózkodó Suyuant figyelmeztetik, hogy ne higgyen a sajtónak, a japánok nemsokára a városban lesznek, ezért a fiatal feleség és anya két gyermekével menekülni kezd. A viszontagságos úton azonban először drágaságairól, majd a magával hozott ételről, végül pedig ikerlányairól kell lemondania…

Suyuan Amerikában új életet kezd ugyan, de két dolgot megtart a régiből: az ostromlott városban rendszeresen összejövő klub ötletét, és a reményt, hogy valaha megtalálja két lányát. Ezekről pedig haláláig nem mond le; a regény elindítója éppen Suyuan halála – lányára, Jing-meire hárul klubtagsága, és a feladat, hogy folytassa a két féltestvére utáni nyomozást.

Ha Suyuanben a szerző édesanyja jelenik meg, akkor Jing-mei magának az írónőnek az alteregója. Jing-mei az egyetemen több szakot elkezdett, majd egyiket sem fejezte be, és végül egy reklámügynökségnél helyezkedik el szövegíróként.

Jing-mei sokszor értetlenül áll anyja szavai és viselkedése előtt, akinek halála a fájdalmas űrrel együtt valamiféle megbánást is hagyott benne: megbánást, hogy nem értette a saját édesanyját, hogy nem tudott róla eleget. Ennek a legjobb jelképe a jáde nyaklánc, melyet Jing-mei Suyuantől kap; nem tudja, mit jelképeznek rajta a finom faragások, és nem tudja, hogy mit akart vele üzenni az édesanyja.

A lányában zsenit látni akaró, és örökösen csalódó Suyuannel szemben kellett Jing-meinek kivívnia függetlenségét, azt a függetlenséget, mely aztán kettejük közé áll és elválasztja anyát és lányát. A szakadékot pedig csak Jing-mei hidalhatja át, mikor életében először Kínába megy, találkozik a rokonaival és ikernővéreivel – és bár nincs közös nyelvük, a vérségi kötelék mégis szorosan egymáshoz köti őket.

 

An-mei és Rose

A ningbói An-mei történetének kiindulópontja gyerekkori döntése, hogy követi özvegy anyját, aki egy tianjini pénzember harmadik feleségeként saját családja utálatát vívja ki. A régi Kínában férjük halála után nem házasodhattak újra az özvegyek, az pedig, hogy An-mei édesanyja még csak nem is első feleség lesz, hanem csak ágyas, különösen megvetett szerepet biztosít számára. A gyermek An-mei eleinte túl kicsi, hogy megértse mi történik, később azonban fokozatosan ráébred a gazdag házban folyó ármánykodásra és saját édesanyja lenézett, keserves helyzetére. Nem minden arany, ami fénylik – ez a keserű lecke, melyet An-meinek meg kell tanulnia, akinek édesanyja az anyagi jólét ellenére komor kilátásai, a be nem váltott ígéretek és alacsony helyzetének kínzó volta miatt öngyilkosságot követ el.

An-mei maga később, az Egyesült Államokban boldog házasságban, négy fiával és három lányával él. A sors azonban itt sem kerüli el. Legkisebb fia egy tengerparti kirándulás során vízbe fullad. A tragédiát anya és lánya együtt éli meg, egy olyan pont ez, mely összeköti An-meit és Rose-t.

Mégis, ennek ellenére anya és lánya kapcsolata nem felhőtlen. Sokszor nem értik egymást, ami nem csak a nyelvi nehézségek miatt van, a kulturális különbségek legalább ennyit nyomnak a latba. A szeretet és gondoskodás viszont – ha sajátos is – állandó. Mikor Rose körül minden összeomlani látszik, édesanyja az, aki mellette áll, és segít neki összeszedni magát, és érvényesíteni a saját akaratát.

 

Lindo és Waverly

Anya és lánya egyaránt nehezen indul az életben, végül azonban mindketten megtalálják a helyüket.

Lindót két évesen eljegyzik a helyi gazdag család örökösével, majd tizenkét évesen, egy árvíz következtében elköltöző a családja jövendőbelije házában hagyja, akit azontúl szolgálnia kell. Habár körülményeiről nem rendelkezhet, Lindo ráébred, hogy az egyetlen, amit megtehet az az, hogy mindig hű marad önmagához. Ezért egy okos csellel meggyőzi a családot, hogy felbontsák a házasságot, és így szabad legyen, a kárpótlásul kapott pénzen pedig Amerikába utazzon. Így elnyomott feleségből, megvetett szolgálóból saját sorsát irányító független nő lesz.

Lindo lánya, Waverly gyerekkora sokkal boldogabbnak tűnik – tehetséges sakkjátékosként családja és az egész környék elismerését élvezi. Viszont anyja dicsekvése és a játékba való beleszólása dühítik, és az ebből kialakult konfliktust követően már nem megy Waverlynek úgy a sakk, mint korábban, végül fel is hagy vele.

Lindo apró megjegyzései azt az érzést keltik lányában, hogy anyja sosem elégedett vele, hogy sosem fogadja el olyannak, amilyen. Ezért fél bemutatni anyjának vőlegényét, bár nagyon szereti, és első házasságából származó kislánya számára is tökéletes apajelölt.

„Ahogy néztem magam a tükörben, már nem tudtam távol tartani magamtól anyám akaratának erejét, azt a képességét, hogy feketének láttasson velem valamit, ami azelőtt fehér volt, és fehérnek, ami fekete volt.”

Végül tisztázódik a félreértés: Lindo megjegyzései sosem voltak rosszindulatúak – egy anya csak a legjobbat akarja a lányának.

 

Ying-ying és Lena

A tehetős háttérrel rendelkező Ying-ying számára a családi vagyon sem teszi lehetővé, hogy olyan férfihoz menjen hozzá, akit maga választ. Habár később megszereti férjét, az azonban többször is megcsalja, végül pedig elhagyja, életreszóló sebeket hagyva benne. Ying-ying az őt félredobó férfi gyermekét elveteti, majd a maga lábára áll, és dolgozni kezd. Így ismeri meg az ír felmenőkkel rendelkező amerikai St. Clairt, akihez hozzámegy, és egy szép kislányt szül neki, Lenát.

Férj és feleség kapcsolata bár boldog, mégis, a nyelvi és kulturális akadályok miatt nem beszélhetünk kölcsönös megértésről. Ez akkor látszik legjobban, mikor Ying-ying ismét gyermeket vár, majd elvetél. Az ezt követő depressziót Ying-ying férje képtelen felfogni, Ying-ying lelkének egy része mindig ismeretlen marad előtte.

Lánya, Lena jobban érti őt. Kettejük kapcsolata a fentiektől eltérő: Lena, a lány az, akire az anyja szorul, az olyan hétköznapi feladatoktól kezdve, mint egy-egy dokumentum lefordítása, egészen Ying-ying irracionális félelmeivel való megbirkózásig.

Kulturális különbségek

A két kultúra közötti lavírozás eltérő módon, de ugyanolyan mértékben érinti az anyákat és lányaikat.

Az anyák egy szebb jövő reményében, a múlt elől menekülve hagyták el Kínát, és vele a kínai kultúrát. Mégis, nem válhattak egyik napról a másikra amerikaivá, legbelül magukkal hordozzák a kínai nyelvet és szokásokat. Ezt lányaiknak is tovább akarják adni, ugyanakkor azt akarják, hogy amerikaiként, az amerikai közegbe beilleszkedve nőjenek fel – ezzel pedig kettős nyomást helyeznek rájuk.

„Félnek, hogy lányaik olyan unokákat hoznak majd a világra, akik a nemzedékről nemzedékre öröklődő reményt már nem hordozzák magukban.”

Az anyák mindkét kultúrából a legjobbat akarják lányaiknak átadni, ez azonban nem lehetséges, részben mert a sötét múlttól félve el akarják azt hallgatni, részben a lányok ellenállása miatt, akik számára egy távoli ország szokásai nem olyan elevenek, és nem is válhatnak teljesen mindennapjaik részévé, mint a környezet, melyben élnek.

Így alakulhat ki az a fonák helyzet, hogy anyák és lányaik nem értik egymást: az anyák nem értik vagy nem fogadják el az új kultúrát maradéktalanul, a lányok pedig nem értik, hiszen nem is tapasztalták soha a kínai életformát. Az anyák nem értik lányaik amerikai szabadságát, a lányok pedig nem ismerik anyjuk kínai múltját.

A nyelvi nehézségekben mutatkozik meg legjobban ez a különös, nehéz jelenség. Az anyák tört angolt beszélnek, a lányok kínaiul nem beszélnek csak értenek. Mint egy diagram metszetén, úgy találkozik kultúrák és nyelvek közös pontján a két generáció.

 

Irodalmi áthallások

Szép asszonyok egy gazdag házban

A nagy klasszikus tükröződik An-mei gyerekkori emlékeiben. A tianjini ház párhuzamba állítható a Szép asszonyok egy gazdag házban főhősének háztartásával.

A töméntelen gazdagság, az anyagi javak, a költekezés, a feleségek és ágyasok intrikája, egymás közötti áskálódása, végül pedig a halál azok a közös vonások, melyek összekötik a két művet. Egyes karakterek is közeli hasonlóságot mutatnak a két történet között, például a törtető intrikus vagy az elfeledett ágyas alakja.

A legszembetűnőbb hasonlóság, hogy mindkét mű a társadalom egy kiragadott szeletén, egyetlen családon keresztül ábrázolja annak egészét. A Szép asszonyok egy gazdag házban történetében a család erkölcsi romlása a dinasztia pusztulásával egyidejűleg zajlik. A Mennyei Örömök Klubjának részlete pedig az apró részinformációkon keresztül tárja az olvasó elé a korabeli, kelet és nyugat között lebegő kínai társadalom realitását.

 

Jingjing története

A Jingjing története egy Tang-kori chuanqi (传奇 chuánqí), egy szerelmes történet, mely a későbbi korokban is sok művet ihletett. A Mennyei Örömök Klubjában, mint ahogy a név azonossága is mutatja, Ying-ying St. Claurhez köthető.

Az eredeti chuanqi egy megözvegyült nő lányának és egy diáknak a története. A kezdetben zavartalan kapcsolatnak a diák vet véget, aki az udvari vizsga miatt elhagyja a lányt. Később mindketten megházasodnak, a lány azonban boldogtalan. Ying-ying St. Clair alakja is az elhagyott nőt testesíti meg, aki férje távozása után mély letargiába esik. A két nőalak még egy ponton hasonlít: mindketten kifejezetten erős jellemek, Ying-ying ezt a jellemet akarja továbbadni lányának, Lenának is.

„Azután elmesélte nekem, hogy miért fekete és aranyszínű a tigris. Két oldala van. Az aranyszínű kegyetlenséggel a szívében lendül ugrásra. A fekete oldala viszont ravasz módon, mozdulatlanul áll, elrejti aranyló oldalát a fák között, lát, de maga láthatatlan, és türelmesen várja, hogy mi kerül az útjába.”

 

Chang’e

Szintén Ying-ying történetében jelenik meg a holdban lakó Chang’e (嫦娥 Cháng’é) legendája. A történet számos változatban él, az egyik legismertebb így szól: akkoriban az égen tíz nap volt, melyek úgy égették a földet, hogy a nép csak nagy nehézségek árán tudott megélni. Chang’e férje, az íjász Hou Yi (后羿 Hòu Yì) ezek közül lelőtt kilencet, szolgálatai fejében pedig az élet elixírjének ajándékában részesült. Hou Yi ezt nem itta meg azonnal, hanem feleségére bízta, aki kíváncsiságával nem bírva megitta, és felrepült a holdra, nehogy a férje megtalálja.

Chang’e története a regényben szimbolikus jelentőséggel bír: a négy anya kínai életét hátrahagyva menekül egy új helyre, ahol ugyan szabadok, mint az életelixír elfogyasztása után Chang’e, viszont magányosak, hiszen régi életüket ott hagyták, és senki nem érti meg őket igazán az újvilágban.

A Mennyei Örömök Klubja négy család két generációját bemutató családregény, a keserves kínai sors után az amerikai életbe valló beilleszkedést leíró beavatódásregény, valamint a huszadik századi Kína viszonyait bemutató történelmi és társdalomregény is lehet.

Legfontosabb üzenete pedig: a család, a vérségi kötelék ereje mindent legyőz, legyen szó kulturális különbségekről, nyelvi akadályokról vagy sötét szellemként kísértő múltról.

 

祹络岚